Legutóbb a januári fagyok közepette Kovács Adriánnal használtuk az Energo Team Extreme Match 3900 jelzésű botját, s akkor az extremitás elég karakteresen megjelent a 8-10 méteres folyami horgászat során. Ennél most sokkal szokványosabb helyre vittük el a matchbotot, mégpedig a varázslatos Tisza-tóra.
Kiváló körülményeket kaptunk
Az ébredező természettel mi is kezdünk a normális kerékvágásba visszatérni, s az év nagy részében szokásos módszerekhez és pályákhoz “nyúlni”. Ezúttal egy állóvízi keszegezés volt a cél. Ismét rendelkezésünkre állt egy csónak, ami nagyban megkönnyítette a hely kiválasztását, és az adott holtágon a beállást.
Az ET Extreme Match külalakra sem csúnya!
Napokig tanulmányoztuk a várható széljárást, sakkoztunk a Google Earth-ön, hogy hova is kellene menni, végül szinte szélcsendben választhattunk helyet, ami legjobb előjel volt a többi között. A sok panasz után most elégedettek lehettünk, mert a vízállás is nekünk kedvezett, a hosszas apadás után egy kis árhullám érte el azt a Tisza szakaszt, s a pezsdülés meghozta a halak kapókedvét.
Az etetőanyagok, és a kezdő gombócok
A Tavaszi horgászatok alapkérdése a megfelelő vízmélység kiválasztása. Ilyenkor a halak igen intenzíven keresik a melegedő vizeket, s ennek érdekében időnként igen kis vizeken is előszeretettel mutatkoznak. Ezeket sokféle módszerrel meghorgászhatjuk. Ha csak az aljzaton szeretnék a csalinkat felkínálni, tökéletes lehet egy kis pickerbot. Így is próbálkoztunk napokkal ezelőtt, s egész jót horgásztunk.
Az Excalibur Carp hogok közül egy feketét választottunk
Viszont már akkor látszott, hogy az érett etetésen egyre több hal mozgott az aljzattól jelentősen elrugaszkodva, mára felszínen is mutatták magukat. Ilyenkor a spicbot is remek szolgálatot tehetne, ha nem tartanánk attól, hogy az etetést csak közelben tudjuk kialakítani, így a kis vízmélységen már zavarhatjuk a halakat. Ezért egész egyszerűen messzebb kell horgászni. Így jutottunk el a matchbotig, hisz már jó előre tudtuk, hogy a halak zöme nem az aljzathoz közel fog kapni.
Alapcsali a pinki és a csonti
Mivel azt szerettük volna, hogy etetőanyagunk viszonylag nagy függőleges utat járjon be, ezért nem készítettük el előre, nem nedvesítettük meg, hogy az alkotóelemek egy része, könnyedén induljon majd el az aljzatról felfelé. Ennek hátránya, hogy közvetlenül a horgászat előtt kell időt szakítani a műveletre. Tímár Mix pörkölt alapanyagon indultunk el, ezt kevertük 50-50 arányban az Carp Expert vaníliás etetőanyagával. A Tímár Aroma Plus családból a 250 grammos kiszerelésű Szuper Mix keverékkel aromásítottuk a kaját.
Horogszabadítás
Olyan helyet választottunk, ahol volt a közelben 80 centis viszonylag nagy felületű vízszakasz is, de a törés, a bő hármas vízzel se volt 5-6 méternél messzebb. Ahová az alapozás 5 kétkezes gombócát bedobtuk, nagyjából 170 centis volt a víz. Reményeink szerint mind a kisvízből a már ott melegedő halakat, mind a mélyebb régiókban ébredező társaikat meg tudjuk “szólítani” az illatos kajával. Amolyan középutat választottunk. A vízmélység megengedte, hogy fix úszóval horgásszunk, ami a vízközti horgászatot is nagyban támogatja a csali jellegzetes süllyedésével. Szemben a csúszó úszós megoldással, itt a csalink nem függőlegesen süllyed, hanem a körívet jár be, ami kedves a víz között mozgó halak lépre csalásának.
Néhány igazán kapitális bodorkát is sikerült fogni
Először az eresztéket úgy állítottuk be, hogy a közepesen iszapos mederben a horog “érintőn” legyen. Látszott, hogy jó körülményeket fogtunk ki, azonnal ott volt az etetésen a derékhad, a szűk tenyeres karikák képében. Ették a csontit, mintha muszáj lett volna nekik. gyakorlatilag minden dobáson kapás volt.
A felszín közelében felkínált csonticsokrot kapta el ez a dévér
Változatlan csalival, elfektettem vagy 20 cm-t az előkéből az aljzaton. A víz áramlása minimális volt, így egy helyben, mozdulatlan csalival vártam a halat. Az első delikvens egy mohó kis törpeharcsa volt, s nagy szerencsém, hogy nem húztam vissza rögtön az előkét, hanem adtam még egy lehetőséget a javításra. Másodjára ugyanis egy igen darabos bodorka köszönt be, aztán röviddel rá egy hasonló. (Több törpe az egész horgászat alatt nem érkezett. Csak ijesztés volt.)
Már megszokott látvány:
ragadozó által megmart keszeg
Szemmel látható volt egyébként, hogy elég sok halat vonzott az etetés, fel-felgyűrűzött a víz itt is, ott is, és a nyáron megszokottabb túrások gyöngyözése is egyre több helyen megjelent. Az első órában a vízközti és a felszíni horgászatot megnehezítették a snecik, mert (sajnos) őket is csapatostul vonzotta a jól bontó illatos kaja. Ezt látva azonnal túlvizeztem egy kicsit az etetőt, hogy a ráetetésnél inkább az alsó régióban fejtse majd a hatását. nem is kellett sokat várni, hogy látványosan elfogyjon a kaja, tényleg nagyon sok hal volt a pályán.
Még néhány vörösszárnyú is megjelent az etetésen
A taktika részeként, főleg, hogy a küszöket majd a legjobb időszakban távol tartsuk, a ráetetést nem folyamatosan, hanem egy nagyobb részletben oldottam meg. Szinte egy második alapozást végeztem, immár ugye a nehezebb kajával. Ettől azt vártam, hogy az elején még lesz küsz a pályán, de a későbbi időszakban majd megfogyatkoznak, és akkor jöhet a víz közötti kutakodás.
Az első és egyetlen törpeharcsa
A terv bevált, segítette néhány kölyökbalin is, mely rendre szétkergette a küszöket. Persze más praktikák is bevethetők.
Magas hátú kárász – szintén félvízről
Ezek közül nagyon hasznos, ha a dobásunkat túljuttatjuk az etetésen, és a már félig beült végszereléket húzzuk rá a kajára. Így a becsapódáskor elkerüljük azokat a sneciket, melyek az etetés centrumában gyűjtögetik a kis leváló szemcséket, kicsit várva a szerelés már mélyebbre kerül, és ekkor húzzuk meg magunk felé, hogy az etetésünk felett üljön be az ereszték által meghatározott mértékig.
Három szúnyog a vékony horgon
Ez hozta meg a dévéreket. Sneci alig jött, így felbátorodva felkerült egy piros szúnyoghorog, és persze csaliként a szúnyog is! Nem is kell más tavasszal a jobb dévéreknek. Gyönyörű feltolós kapások jöttek, egyik a másik után, s igazi örömpeca vette kezdetét. Hogy a taktikánk mennyire bejött, mi sem bizonyította jobban, minthogy két termetes kárászt is sikerült szák fölé terelni a közeledő estében.
Szép zsákmány jött össze a végére
Mindegyik egyértelműen a felső egy méteren kapta el a csalit (az egyik szúnyogot, a másik csontit). Hiába tipikus fenéklakó hal, a tavaszi meleg víz, és a jól használt etetőanyag simán felhozza őket, pláne, ha eleve nem túl mély a víz. Végül két pontyot is láttunk “bukni” nem messze, az is lehet, hogy ugyanazt kétszer, de horogra ezúttal bajszosból csak a törpe jutott, szerencsére abból viszont csak egy.
A halak mentek vissza
Ritka, hogy a szűkre szabott szabadidőben ennyire összejöjjön minden. Most jobbára tükörvízen horgászhattunk napsütésben, ami biztosította a melegedő felszínt, a víz lassú áradása pedig a halak kapókedvét határozta meg. Nagyon élvezetes, sok halat adó délután sikeredett ebből a kirándulásból, amiből még nagyon sokat kívánok magunknak ebben a szezonban!
Forrás: Energofish.hu
